Zavarba hozni a közönséget. Helyes.
Nora reloaded című előadás után nincs meghajlás, nem kell taps, de a közönség zavarában nem tud mit csinálni. Tapsol kicsit, hallgat kicsit, integet, vár. Várja, hogy történjen valami, és nem történik semmi. A színészek nem akarnak semmit tőlünk. Hagyjuk őket békén. Tudjuk, hogy ez provokáció.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelye kicsit felborítja a színházi szabályokat, amely mosolyt csalt az arcomra. Cinkosává avatott, provokált, hogy bent maradjak a színházban, amíg a színészek el nem hagyják a színpadot. Idegesített az ültető néni, aki közölte, hogy vége az előadásnak. Ne mondja!
Nem érzem Ibsen jelenlétét, de nem is baj. Ők újragondolták a drámát, újat alkottak. Tompa Klára nem ibseni Nóra, nem érzem az önállóságért folytatott küzdelmet. Ennek örülök, mert az előadás új dimenziókat nyit, illetve hagyja, hogy úgy olvassuk, ahogy akarjuk. Nem értelmezi saját magát. Azt mindenképp elérte a darab, hogy akarjunk kapcsolatot teremteni vele.A színpadon lévő kivetítő szembesíti a szereplőket önmagukkal, saját maguk folyamatos újraértelmezését követeli. A néző duplán megjelenített játékot, kapcsolatokat lát, a duplázott agy gondolatait. A kettősség által mi is duplán értelmezünk, az előadás nyomatékosít, szinte követeli, hogy gondolkodjunk róla.
Meg akarom érteni Nórát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése