2010. november 9., kedd

Sántha Júlia: Mint a kísértet

Míg fél évvel ezelőtt Pozsgai Zsolt neve teljesen ismeretlen volt számomra, azóta folyamatosan kísért. Először májusban „találkoztam” vele, amikor kevésbé ismert kortárs magyar drámák után kutakodtam és a szinhaz.neten rábukkantam a Naplópókra, aztán a szerző weboldalát is, aki ezen napirenden tájékoztatja olvasóit színházi tevékenységeiről. Olyannyira  napirenden, hogy az ő oldalán hamarabb megjelent a Lisolette és a májusról szóló beszámoló, mint ezen a blogon (alulírott nem kis szégyenére). Pedig tegnap este ez a darab nyitotta Aradon az V. Interetnikai Fesztivált…
Bár Tapasztó Ernő, az előadás rendezője off-record lehúzta saját előadását, engem mégis kellemesen érintett. Először is nagyon tetszett, ahogyan megjelenítette azt a teret, ahol Lisolettenek élnie kellene. Egy négyszögletű kis tér, amelynek falait ruhatartó állványok alkotják.
(A szerző szerette volna folytatni. Újraírni. Átírni. Késő... A szerkesztő lezárta a mai FESZTirkát.)

Az első nap képekben

 
A képre kattintva diavetítés indul!

Lőrincz Ágnes: Létfilozófia mint záróakkord?

A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Rosencrantz és Guildenstern halott című előadás méltán nyeri el az én különdíjam, így lélekben. Tom Stoppard darabja alapján a rendező, Victor Ioan Frunză merészen játszatja a színészeit, provokálja a közönséget, csaknem nyelvet ölt a nézőnek olyan eszközökkel, amelyek kedvesen háborítanak fel: a színészek szövegmondás közben kiszaladnak a színről, szünet után nem várnak a közönség elhelyezkedésére, ventilátorral port fújnak a nézőtér fele. Dekonstruktív, negatív, de alkotó ereje van, illuziópusztítás helyett a kreáció ereje szétárad úgy a színpadon, mint a nézőtéren.

Az előadás dramaturgiája pontosan felépített, a shakespeare-i mellékszereplők, Rosencrantz (Katona László) és Guildenstern (Balázs Attila) úgy válnak főszereplőkké, hogy folyamatosan átejtik a nézőt, hátat fordítanak neki és meggyőzik a játékról, amelynek nincs szabálya, és amely csírája lehet egy létfilozófiának. A fej vagy írás játék beépül az előadásba, Rosencrantz és Guildenstern a szerencse faktorával játszik, a véletlenek metszéspontjainak halmazát emelik be a darabba. Az élet-halál kérdését is erre a játékra vetítik, nem veszik komolyan a hihetetlenül komolynak vélt életet, és a filozófikus tragikomédia főleg emiatt alakul át mélylélektanivá. „A mi mindennapi szerepünket add meg nékünk ma” – a szentnek vélt szöveget semmibe veszik, lázongásuk provokáló. Természetesen.
A tér, a díszlet a színház a színházban kontextusba helyeződik, a színpadon kialakított nézőtér által tükörkép épül a néző és a színész között, a színház és a valóságnak hitt élet között. Az előadás finom eszközökkel szembesíti a nézőt önmagával, nem nyom a közönség pofájához egy tükröt, hanem ráébreszti egy olyan mélységre, amely ordítja Guildenstern kérdését: „Kik vagyunk mi, hogy ennyi mindennek kellett összejátszani a halálunkhoz?”
Állandó névcsere van Rosencrantz és Guildenstern között, és ezáltal ők együtt léteznek, semmit sem tudnak és akarnak egyedül csinálni. Sőt, az egész létük is megkérdőjelezhető. Van-e céljuk? Temetkezésüket maguk hajtják végre, játékosan. Ez is azt sugallja, hogy nem veszik komolyan a halált és saját magukat sem.
A nap lemegy, vagy a Föld feljön (a modern elmélet szerint)” – állítja Rosencrantz, szavai a fantázia határtalanságának nyit kaput, és alátámasztja Guildenstern kijelentéset, amely szerint nincs halál, illetve a halál egy rés, amelyen süvít a szél.  A létfilozófia, a halandóság ösztöne tág értelmezést kínál az előadásnak, a halálfélelmet nevetség tárgyává avatja. A darab kineveti a rettegést, hiszen buta módon félünk az ismeretlentől, pofon csap, amely segít a realitás útjára térni, azonban állandóan megkérdőjelezi a valóság tételeit.
A színpadon megelevenülő történet tisztasága magávalragadó, aki nem ismeri Hamlet drámáját, pontosan értheti a szálak kusza vándorútját. Hamlet (Faragó Zénó) „erősen dühöngő épelméjű”, meggyőz arról, hogy fatális habozása természetes, egy intenzív hatalom birtoklása által uralja a színpadot, hálója bekebelez.
A dráma kijelentése – valami bűzlik Dániában – reflektál a mocskos életünkre, a színház tisztátalan mivoltjára, feljogosít arra, hogy megkérdőjelezzük tetteink értelmét. Gondolkodásra késztet, illetve helyesli a fejünk falba verését.
Az előadás kérdések sorozatát állít fel, a fejünk és testünk közti kapcsolatra hívja fel a figyelmet, a nyak brutális fontosságára reflektál.
(A szövegnek itt vége, de az előadás további gondolkodásra késztet.)

Elkaptuk a direktort

FESZTirka: Miért Aradon az IFESZT? Melyik volt az a pillanat, mikor ezt eldöntötted és miért?
Tapasztó Ernő, fesztiváligazgató: Közösen döntöttük el Markó Attilával. Brassóban, az Interetnikai fesztivál előző kiadásán pont arról beszéltünk Zsekával (Zsehránszky István), hogy Aradon még nem volt ekkora fesztivál. Nekem akkor egy éves volt a színházam. Mondtam, hogy nincs az az Isten, hogy ezt meg lehessen csinálni. Aztán volt egy közös beszélgetés a Markó Attilával s azt mondta próbáljuk meg. Én telefonálgattam, pár nap alatt kaptam elég sok helyről igéretet, hogy igen, erre majd tudnak pénzt adni, meg pályázati úton is lehet szerezni és akkor mondtam, hogy na jó, csináljuk ezt meg, ekkora magyar fesztivál még úgysem volt Aradon.

Az előző interetnikai fesztiválok tapasztalataiból valamit fel tudtatok használni?
Fesztiválokra járunk, nézzük őket, látjuk, hogy ott mi nem működik jól, és mi megpróbáljuk jól csinálni.

Mondj két-három ilyen dolgot, amit másképp fogsz csinálni.
Például a műsorfüzet. Sok fesztiválon nem látok műsorfüzetet a harmadik, negyedik napig. A fesztivál díjazásos. Ezt nagyon fontosnak tartom.

Markó Attila és Tapasztó Ernő a nemhivatalos megnyitón
Amikor az interetnikai fesztivált létrehozták és az első kiadása megvalósult Bukarestben, akkor pontosan ez volt az egyik fő szempont, hogy ne legyen díjazás, hanem legyen egyszerűen egy seregszemle. Miért fontos akkor, hogy legyen verseny?
Már beszéltünk erről a zsűrivel is, és ez a végső döntés, hogy igenis legyen. Nagyon sok olyan fesztivált láttam, ahol nincs megmérettetés, nincs díj, pedig fontos. Például a nagyon fiatal színészeknek vagy a pályázatoknál.

Ezek után mi fogja megkülönböztetni a gyergyószentmiklósi Kollokviumtól, amit szintén kétévente rendeznek, hasonló profillal és a seregszemlén részt vesz minden hazai kisebbségi színház? Mitől lesz más karaktere ennek a fesztiválnak?
Nem tudom. Jönnek az ötletek, nem kell indoklás mindig. Mindennek a miértjét nem tudom megadni. Én leszoktam arról, hogy kérdezzek meg választ is adjak.

A fesztiválnak lenyűgöző a stábja. Sok a név, nagyon hangzatos beosztások és munkakörök vannak. Mikor alakult ki ez a csapat, kik a csapat tagjai? Ez a struktúra mikor alakult ki ebben a formában?
Nyilván a színház struktúrájára fog felépülni a fesztivál, szinte mindenki, aki itt van, a Kamaraszínházzal dolgozik együtt.

A műsor összeállításában volt valamilyen válogatás, vagy csak a technikai lehetőségeket vettétek figyelembe?
Mi mondtuk a társulatoknak, hogy küldjék el a legjobb előadásukat, de persze voltak olyan előadások, amikte technikai problémák miatt ki kellett cserélni.  

Az aradi közönség ízlését mennyire tudtátok figyelembe venni?
Megpróbáltuk elhozni az adott színházak legjobb előadásait. Többet mit lehetne tenni? Olyan ez, mint Bajnokok Ligája a fociban. Én az internetet is a focival hoztam párhuzamba, mert nagyon szeretem a focit, de nagyon rég nem voltam az UTA-nál, Aradon, viszont interneten sok meccset meg tudok nézni. Mi most előadásokat és beszélgetéseket is közvetítünk interneten, hogy aki nem jut el a fesztuiválra, az is tudja követni.

Feltüntek ezek a fejjel lefele álló haikuk a műsorfüzetben. Ezeknek mi a történetük, és miért pont fejjel lefele vannak? Ki szerkesztette a műsorfüzetet?
Fekete Réka és Doru Gomboş szerkesztették. A haikuk Réka ötlete alapján kerültek be így, hogy ne legyen minden megszokott formában, az olvasónak kelljen mozgatni a füzetet. A haiku külön műfaj és semmi köze a fesztiválhoz. A műsorfüzet érdekessége, hogy...

... zöld lett az RMDSZ jelvénye.
A nyomdában kizöldítették az RMDSZ-t. A lényeg az, hogy itt van a műsorfüzet, készen. Szerintem egész jó kis műsorfüzet. (Telefonba:) Na jó, egy perc múlva kezhetünk.  

(kérdeztünk többen,  lejegyezte Bíró Réka)