2010. november 9., kedd

Sántha Júlia: Mint a kísértet

Míg fél évvel ezelőtt Pozsgai Zsolt neve teljesen ismeretlen volt számomra, azóta folyamatosan kísért. Először májusban „találkoztam” vele, amikor kevésbé ismert kortárs magyar drámák után kutakodtam és a szinhaz.neten rábukkantam a Naplópókra, aztán a szerző weboldalát is, aki ezen napirenden tájékoztatja olvasóit színházi tevékenységeiről. Olyannyira  napirenden, hogy az ő oldalán hamarabb megjelent a Lisolette és a májusról szóló beszámoló, mint ezen a blogon (alulírott nem kis szégyenére). Pedig tegnap este ez a darab nyitotta Aradon az V. Interetnikai Fesztivált…
Bár Tapasztó Ernő, az előadás rendezője off-record lehúzta saját előadását, engem mégis kellemesen érintett. Először is nagyon tetszett, ahogyan megjelenítette azt a teret, ahol Lisolettenek élnie kellene. Egy négyszögletű kis tér, amelynek falait ruhatartó állványok alkotják.
(A szerző szerette volna folytatni. Újraírni. Átírni. Késő... A szerkesztő lezárta a mai FESZTirkát.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése