2010. november 15., hétfő

AZ V. INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL DIJAZOTTJAI

November 15-én este díjkiosztó gálával ért véget az ötödik Interetnikai Színházi Fesztivál az Aradi Kamaraszínházban. Az egyhetes seregszemlén részt vett az összes romániai magyar színház, a szebeni és a temesvári német színház, valamint a bukaresti Zsidó Színház.

A fesztivál történetében először szakmai zsűri bírálta el a produkciókat. A legjobb előadásnak járó díjat a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott című darabja kapta, amely tavaly elnyerte a Román Színházi Szövetség nagydíját is.  „A fesztivál tizennyolc előadása közül ez volt az, amelyik a legmarkánsabb formanyelvvel, kiváló színészi alakításokkal, nagyon-nagyon karakteres színpadi világgal, a színház és a valóság közti kapcsolat nagyon izgalmas problematizálásával, tehát gyakorlatilag minden fronton, hogyha lettek volna elvárásaink, akkor azokat teljesítette.” – mondta Jászay Tamás, színikritikus, a zsűri elnöke.

A fesztivál először öltötte verseny formáját. A zsűri elnöke a budapesti Jászay Tamás színikritikus volt, a kiértékelő testületnek tagja volt Zsehránszky István romániai színikritikus, Radu Macrinici romániai drámaíró Szebeni Zsuzsa budapesti színháztörténész, valamint Nótáros Lajos, az Aradi Kamaraszínház művészeti tanácsadója.

A szakmai zsűri az alábbi kategóriákban osztotta ki a díjakat:

Jászai Tamás, a zsűri elnöke és Tapasztó Ernő, a fesztivál igazgatója átadják Balázs Attilának, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar színház igazgatójának a Legjobb előadásnak járó díjat


Legjobb előadás
Jelölések:
1.Rosencrantz és Guildenstern halott, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
2.A mizantróp, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
3.Nóra reloaded, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelye
A nyertes: Rosencrantz és Guildenstern halott, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

Jelenet a Sepsiszentgyörgyi Tamázsi Áron Színház A mizantróp című előadásából (rendező: Bocsárdi László)

Legjobb rendezés
Jelölések:
1.Victor Ioan Frunză – Rosencrantz és Guildenstern halott, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
2.Keresztes Attila – Három nővér, Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
3.Bocsárdi László – A mizantróp, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
A nyertes: Bocsárdi László

Hat szereplő szerzőt keres

Legjobb díszlet és jelmez
Jelölések:
1.Adriana Grand – Rosencrantz és Guildenstern halott, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
2.Csiki Csaba és György Eszter – Hat szereplő szerzőt keres, Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata
3.Bartha József és Dobre Kóthay Judit – A mizantróp, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
A nyertes: Csiki Csaba és György Eszter – Hat szereplő szerzőt keres, Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata


A díjátadás vetített háttere: a jelöltek előadásképe, illetve a nyertes művész fényképe

Legjobb női főszereplő
Jelölések:
1.Tompa Klára – Nóra reloaded, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhely (Nóra)
2.Alexandra Fasolă – Tejbele és démona, Bukaresti Zsidó Színház (Tejbele)
3.Kicsid Gizella – A mizantróp, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház (Célimene)
A nyertes: Kicsid Gizella, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház

Katona László és Balázs Attila, a Rosencrantz és Guildernstern halott címszereplőit. Mindkettőjüket jelölték a Legjobb férfi főszereplő díjra.


Legjobb férfi főszereplő
Jelölések:
1.Katona László – Rosencrantz és Guildenstern halott, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház (Rosencrantz)
2.Rareş Hontzu – Godot-ra várva, Temesvári Állami Német Színház, (Wladimir)
3.Balázs Attila – Rosencrantz és Guildenstern halott, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház (Guildenstern)
A nyertes: Katona László, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

Legjobb női mellékszereplő
Jelölések:
1.Vindis Andrea – Play Strindberg, Kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem színművészeti szak (Alice)
2.Mezei Gabriella – Hat szereplő szerzőt keres, Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata (a mostohalány)
3.D. Albu Annamária – A mizantróp, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház (Baszk, Célimene inasa)
A nyertes: D. Albu Annamária, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház

Horia Săvescu átvette már a díjjal járó trófeát, Takács Gyula aradi képzőművész alkotását

Legjobb férfi mellékszereplő
Jelölések:
1.Horia Săvescu - Godot-ra várva, Temesvári Állami Német Színház (Lucky)
2.Páll Gecse Ákos – Rosencrantz és Guildenstern halott, Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház (Alfréd)
3.Lung László Zsolt – Don Quijote, Kézdivásárhelyi Város Színház (Sancho Panza)
A nyertes: Horia Săvescu, Temesvári Állami Német Színház

Szintén a szűri döntése alapján, a Nyugati Jelen napilap különdíját a Marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház vette át Gianina Cărbunariu: Stop the Tempo című előadásáért, a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának különdíját a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház kapta Bozsik Yvette: Játszótér című mozgásszínházi produkciójáért, Arad város különdíját kapta a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, amely a Három nővér című előadással vett részt a fesztiválon. A zsűri különdíját Kakuts Ágnes, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja nyerte az Árva élet című előadásban nyújtott alakításért.


További díjazottak:

A Román Közszolgálati Rádió Kisebbségi szerkesztősége díjjal jutalmazta az Aradi Kamaraszínház és a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Liselotte és a május című előadását, valamint a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A mizantróp című produkcióját.

Az Erdélyi Riport hetilap különdíját Szabó K. István, a Tejbele és démona című előadás rendezője kapta, a Várad irodalmi folyóirat különdíját pedig Kardos M. Róbert, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának tagja vette át a Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres című előadásban nyújtott alakításáért.

A Transindex.ro és a Hamlet.ro színházi portál különdíját kapta Kicsid Gizella, aki Celimene-t alakította a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Moliére: A mizantróp című előadásában.

A mizantróp képekben


A képre kattintva diavetítés indul

Hegyi Réka: Szomorú vasárnap

A képre kattintva vetítés indul
A blog szerzői úgy gondolták, hogy ha nem írnak erről az előadásról, annak is üzenetértéke van. Magyarán: annyira nem tetszett nekik, hogy inkább csak a másik előadásra szánták a bejegyzések megírására rendelkezésre álló időt. Elfogadtam döntésüket, de szerkesztőként mégsem hagyhattam, hogy ne teljesítsük vállalt feladatunkat, azaz: hogy ne reagáljunk a fesztivál műsorában szereplő minden előadásra. Megpróbálom tehát vázolni azokat a gondolatokat, amelyeket a tegnap este, a háttérbeszélgetésen is megtettem.
Müller Péter darabja kitünő lehetőségeket tartogat a színházak számára, ha műsorukra tűzik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy született több értékes bemutatója. Hogy csak egyet említsek: a szabadkai előadás, amit sajnos nem láttam, de Kisvárdán is, a Temesvári Eurorégiós Fesztiválon is több kollégám látta, és sokat áradoztak róla.
Marosvásárhelyen is nagy közönségiskere van, sok előadást megért már. Egyszerű magyarázat: a közönség vágyik az ismert dalokra, a zenés, szórakoztató előadásra. De ahhoz, hogy a bemutató túllépjen azon a lehetőségen, amit a darab kínál, három kitűnő és énekelni is maradéktalanul jól tudó színészre van szüksége. És egy rendezőre, aki tehetségüket ihletetten irányítja... 
A marosvásárhelyi előadás elherdálta a rá bízott tálentumokat.

Sántha Júlia: Egy néző vallomása


Nem csak Moliére korában volt képmutató a világ. Így van ez ma is. Csak én nem vettem észre. Könnyebb volt a bennem élő naiv kislányra hallgatni, aki újra meg újra elhitette velem, hogy jó a világ és jók az emberek. De az a túljózan lény, aki most lakik bennem, az őrületbe kerget, mert minden pillanatban a maga kegyetlen valóságában láttatja velem az életet. Szeretném kisírni magamból a sokadjára visszafojtott ingereket, kimenekülni, kiszállni az egészből, vagy legalább meghúzódni valahová, ahol békén hagynak. És milyen érdekes: amikor ilyen érzékeny állapotban ülök csendben a nagy színház nézőterén, akkor jön a szentgyörgyiek Mizantrópja, és az arcomba ordítja, hogy nem, nem vagyok hülye, amiért gyűlölöm ezt az átkozott, képmutató világot, amely engem is képmutatásra kényszerít; nem vagyok egyedül, ha ettől szenvedek, és menekülni szeretnék. Másodszor látom az előadást. Először nem érintett meg. Most annál inkább, mert saját lelkiállapotomon keresztül végre megértettem Alcestet és rajta keresztül önmagamat.

Az előadás ugyanazokat a kérdéseket veti föl, amelyekre én is folyamatosan keresem a választ: hogyan lehet a teljes őszinteség igényével elviselni ezt a világot? Tisztán megmaradni benne? Lehet-e egyáltalán? És ha már nem, van-e hová menekülni? El lehet-e egyáltalán menekülni? Számomra az előadás utolsó, gyönyörű képében teljesedik ki a válasz, amikor Alceste szembe ringatja magát egy hatalmas vízesés áradatával. Nincs ahová menekülni. Nem lehet kiszállni. Egyetlen őszinte gesztus lehetséges: a végsőkig kitartani elveink mellet, még akkor is, ha a világ egy vízesés erejével zúdul velünk szembe, hogy elsodorjon. És persze előbb-utóbb elsodor, és csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk kevesebbet képmutatni, mint mások. Mert nincs más választásunk. Csak a nemlétbe lehetne kiszállni, de ahhoz nekünk bátorságunk.

Mint valami gyógyszer hatott rám az előadás. Nem én engedtem szabadjára érzelmeimet, megtették helyettem a színészek. Zene nem volt, így aztán teljes erejükben puffogtak, csattogtak és robbantak az indulatok a színpadon. Irigyeltem is a színészeket ezért a szabadságért. Mégis feloldottak (feloldoztak?). Ha van valami, amit katarzisnak nevezünk, akkor ez biztosan az volt. Nem tudom, hogy beteg nézőnek adhat-e ennél többet egy előadás.

Biró Réka és Lőrincz Ágnes: Beszélgetéstöredék 2.


Történik a világhálón, a szentgyörgyi Mizantrópról
szinhazcsaj234: szia
szinhazcsaj234: láttalak az este a Mizantrópon
Juci a 7. sorbol: igen? én nem láttalak, hol ültél?
szinhazcsaj234: az erkélyen kérlek, középen, az első emeleten
Juci a 7. sorbol: akkor azért nem láttalak, mert én lent voltam. s hogy tetszett?
szinhazcsaj234: nagyon tetszett. végre, olyan jól esett erőt látni a színpadon
Juci a 7. sorbol: hogy érted azt, h erőt?
szinhazcsaj234: mint egy férfi, aki tud fát vágni
Juci a 7. sorbol: ÉÖÖ :))
szinhazcsaj234: de te nem érezted?
Juci a 7. sorbol: de, persze. csak én valamilyen más formában találkoztam vele:))
Juci a 7. sorbol: egy ideig figyeltem a játékot, a mozgást, hogy milyen technikás, a szöveget, s nem sokkal a szonettes jelenet után el is vitt magával, szevasz juci!
szinhazcsaj234: ;)) rám egyből hatott
Juci a 7. sorbol: na, de ott voltak azok a székek. s ahogy játszottak velük, s csusztatták, verték a földhöz, felhasználták alját, lábát, karját, tetejét, nagyon tetszett ez a kellék. nem annyira tükör. nem értem mi van mostanában a tükrökkel, mindenki felállít egyet háttérnek
szinhazcsaj234: jaja. én mikor megláttam a tükröt, kicsit megijedtem. féltem, hogy elrontja az első jó benyomást. nem tudom megmagyarázni, de tetszett. használták és helye volt az előadásban.
Juci a 7. sorbol: helye volt az előadásban, nem azt mondom, csak már találjanak ki valami mást is, mert :-& (sick), unom
szinhazcsaj234: :))
szinhazcsaj234: én a színház a színházban dologgal vagyok így, de végülis, ha belegondolok, a tükörrel is, igen.
Juci a 7. sorbol: szerencséje az előadásnak, h k*rva jó volt. így megbocsájtható
szinhazcsaj234: én is úgy érzem, hogy megbocsátok
Juci a 7. sorbol: mint két istennő, akik kimondják az ítéletet, úgy ülünk itt  >:) (devil)
szinhazcsaj234: de olyan jól esik :D csak úgy melengetném ezt az előadást a kicsi lelkemben. babusgatnám.
Juci a 7. sorbol: jajj s a nyelvezete! milyen megformált volt az egész, minden a színpadon s mégis hitelesnek tűnt. ez az egész megcsalósdi, becsapósdi, rossz a világ és a polgárság el van romolva elcsépelt, de olyan téma, ami mindig aktuális. s tessék itt van ez, ez az egész előadás, feláll a színpadra, hozza a vattacukrot, nyaldossa, majd földhöz vágja s megmutatja úgy a tutit, a százszor átbeszélt sztorit, ahogy még sose láttam
szinhazcsaj234: nagyon szerettem a jelmezeket. a fekete/fehér kombináció a dolgok kétértelműségét, s mégis egyszerűségét érzékeltették. szerettem a mozgást. olyan finoman kidolgozott volt a színpadkép, hogy ijesztő. a szereplők olyan pontosan tudták mindig, hogy hol a helyük, hogy rémisztő. és igen, azt érzem, hogy hátborzongatóan jó előadás.
Juci a 7. sorbol: igen, ijesztő ez a pontosság s ugyanakkor ott van az is, hogy nem félnek se a tértől, se egymástól, se a székektől, hogy eltörik, mert látom mindenhol, hogy óvatoskodnak a kellékekkel, vagy nem mernek nekiindulni egy szereplőnek, mert mi lesz, ha elütik, vagy nem merik csak úgy elhajítani a cipőjüket, ahogy kivánja a jelenet, mert mi lesz, ha megüt egy nézőt. s akkor látok egy ilyen előadást, ahol igenis nem féltik a környezetet, mert nem kell félteni. majd utólag lehet bocsánatkérő tekinetettel nézni a megijedt nézőre
Juci a 7. sorbol: nem fukarkodnak a jelenléttel. puszi nekik
szinhazcsaj234: :))
Juci a 7. sorbol: hallod
szinhazcsaj234: persze
Juci a 7. sorbol: te hogy érezted magad az utolsó jelenetnél?
szinhazcsaj234: amikor a vizesés cucc volt?
Juci a 7. sorbol: igen
szinhazcsaj234: hm:-? (thinking)
szinhazcsaj234: kicsit úgy éreztem, hogy nem talál az előadáshoz, annak ellenére, hogy továbbvitte és lezárta a darab erejét. valahogy nem tudtam mit kezdeni vele... jobban esett volna valami más befejezés, azt hiszem. neked mi a véleményed?
Juci a 7. sorbol: igen, mintha nem akart volna adni nekünk semmilyen feloldozást
szinhazcsaj234: azt főleg nem, de én lezárást se kaptam.
Juci a 7. sorbol: én nyomasztónak találtam, az egész előadás csak így morajlott bennem a végén s az a vízesés, hát én azt fantasztikusnak találtam. nem azt, ahogyan kinézett, vagy mittomén, hanem az ötletet. hogy meg egyet nyomott rajtam
szinhazcsaj234: :))
Juci a 7. sorbol: haha ;)) mintha felrakta volna a sóval teli zsákját a vállamra s utána meg ő is rámszökött volna
szinhazcsaj234: nekem csak a hangja kellett volna. kép nélkül.
Juci a 7. sorbol: milyen furcsa, hogy általában a vizet, a vízesést mindig a megtisztulásra használják. s itt egy cseppet se éreztem ebből
szinhazcsaj234: nekem eszembe jutott egy pillanatra, de rendesen elmosta ez a hang
Juci a 7. sorbol: képes volt kimosni a vízkonvenciót a fejemből, ha mondhatom így
szinhazcsaj234: jaja
Juci a 7. sorbol: én szeretem a végét. majd feloldom magam, ha akarom
szinhazcsaj234: én úgy egészében szeretem az előadást:)
Juci a 7. sorbol: nem lehet nemszeretni
szinhazcsaj234: hat nem.
Juci a 7. sorbol: na mennem kell, bocsi. Találkozunk a Három nővéren?
szinhazcsaj234: aha
Juci a 7. sorbol: szerussz léány
szinhazcsaj234: szia.
szinhazcsaj234 signed out.
Juci a 7. sorbol signed out.