Hegyi Réka: Szomorú vasárnap

A képre kattintva vetítés indul

A blog szerzői úgy gondolták, hogy ha nem írnak erről az előadásról, annak is üzenetértéke van. Magyarán: annyira nem tetszett nekik, hogy inkább csak a másik előadásra szánták a bejegyzések megírására rendelkezésre álló időt. Elfogadtam döntésüket, de szerkesztőként mégsem hagyhattam, hogy ne teljesítsük vállalt feladatunkat, azaz: hogy ne reagáljunk a fesztivál műsorában szereplő minden előadásra. Megpróbálom tehát vázolni azokat a gondolatokat, amelyeket a tegnap este, a háttérbeszélgetésen is megtettem.

Müller Péter darabja kitünő lehetőségeket tartogat a színházak számára, ha műsorukra tűzik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy született több értékes bemutatója. Hogy csak egyet említsek: a szabadkai előadás, amit sajnos nem láttam, de Kisvárdán is, a Temesvári Eurorégiós Fesztiválon is több kollégám látta, és sokat áradoztak róla.

Marosvásárhelyen is nagy közönségiskere van, sok előadást megért már. Egyszerű magyarázat: a közönség vágyik az ismert dalokra, a zenés, szórakoztató előadásra. De ahhoz, hogy a bemutató túllépjen azon a lehetőségen, amit a darab kínál, három kitűnő és énekelni is maradéktalanul jól tudó színészre van szüksége. És egy rendezőre, aki tehetségüket ihletetten irányítja... 

A marosvásárhelyi előadás elherdálta a rá bízott tálentumokat.