Lőrincz Ágnes: Kritikusok. Csigarege

 
- Gyere már!

- Nem lát senki?

- Persze, hogy nem. Figyelj, stratégia: végigkúszunk az előcsarnokon (figyelsz, milyen színházi szavakat használok?!), aztán megcélozzuk a színpadot, mert a nézőtéri szőnyegen nehéz lenne haladni, az nem sima felület. Nem értem minek kell szőnyeg. Hogy a csigák nehogy időben odaérjenek az előadásra! Felhábortó, korlátozzák a fogyatékkal élők jogait! Na mindegy, szóval, a színpadról fogjuk megnézni Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című drámáját.

- Ok. (figyeled, milyen jó szavakat használok?!)

- Na menjünk. A részletkérdéseket megbeszéljük közben. Rendben?

- Jól van. Csak menjünk már. Izgatott vagyok.

Fél órával később.

- Na, itt jó lesz, úgy érzem. Úgysem veszi észre a kiscsaj, hogy a székén telepedtünk meg. De csendben légy ám! És figyelj, mert előadás után beszélgetni fogunk és kifejtük majd véleményünket!

- Ok.

Egy órával később.

- Ne ijedj meg, szünet van. Maradj mozdulatlan!

Szünet után.

- Folytatódik. Pssszt! Tágra nyílt szemekkel figyelj! Viktorka! Ne aludj!

- Nem alszom, haggyámá, figyelek!

Előadás után.

- Csendben és csíkmentesen kiosonunk. Okés?

- Okééés. Huh, ez még jobban tetszik, mint az ok. Ezután ezt használom! (csigahuncut mosoly)

Egy óra múlva. Csigaotthon.

- Viktorka menjél zuhanyozni, mert leizzadtál és aztán beszélgethetünk.

- Okés.

Zuhanyzás után.

- Az egyik szereplő azt mondta, hogy idézem: „A színházban vagyunk, itt minden csak bizonyos fokig igaz.” Én ezt nem értem...

- Viktorka, az előadás épp erről szól, a valóság és látszat közötti viszonyról. Azt vizsgálja a darab, hogy létezhet-e a színpadon valóság, vagy csak látszatvilágról van szó. És úgy általában, élünk-e, vagy csak megjátszuk a valóságot?

- Értem. Azt hiszem. De, Döme...

- Igen?

- Nekem tetszett, hogy a színészek bejárták a teret, izgatott lettem, hogy nehogy észrevegyenek. Azt éreztem, hogy nemcsak a színpadon léteznek. Jól éreztem, ugye?

- Én is így érzem, Viktorka. Mondjuk, kicsit unom már a színház a színházban dolgot, de ebben az előadásban megfűszerezték azzal, hogy egy próbára nyerhettünk betekintést. Tetszett, hogy a színészek hátatfordítanak nekem. Kihasználták a színház minden zegét-zúgát. Azonban kicsit az volt az érzésem, hogy sokan vannak a színpadon. Zsúfoltságot éreztem. De kihívás lehett a színészeknek csak ott lenni a színpadon, nem játszani, és mégis szerepben lenni.

- Döme, nekem nagyon tetszett ez a látszat-valóság kérdése! Nagyon erős volt az, hogy a feketeruhásoknak nincs más valóságuk, csak ez a látszat. Úgy érzem, hogy elgondolkodtatott. Ez jó, ugye Döme?

- Persze, hogy jó, Viktorka! Tud valamit ez a Zakariás Zalán! Tudod, ő a rendező. Úgy érzem, hogy átgondolt koncepciót vitt színre a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatával.

- Te ezt honnan tudod, hogy ki a rendező és, hogy a nagyváradi társulat játszott?

- Jaaaj, Viktorka, hát előadás előtt el kell olvasni a műsorfüzetet! Fel kell készülni az előadásból.

- De, de... Döme, te hol olvastad el?

- Hát az előttem ülő néző kezében tartotta a füzetecskét és sipp-supp, megragadtam az alkalmat.

- Juj, nekem ez nem jutott volna eszembe. De jó! De Döme, én úgy érzem még sokat kell tanulnom...

- Ez igaz, de az első feltétele ennek, hogy járj sokat színházba, és kritikus hozzáállásod kell legyen, mert az előadásokat, Viktorka, meg kell figyelni, hogy mi jó és mi nem egy előadásban, mi hiányzik és mi ront el valamit, mitől jó egy darab, milyen a felépítése, hogy van-e dramaturgiája, hogy egyáltalán van-e értelme annak, hogy színre vitték.

- Hogy állapítsam meg ezeket, te Döme? És, és honnan tudom, hogy melyik jó és melyik a rossz előadás?

- Rájössz arra, hidd el! S úgyis együtt megyünk majd, és mindig beszélgetünk utána, jó?

- Jó lesz, Döme! De akkor, most mondhatom azt, hogy ez az előadás jó volt?

- Igen, mondhatod, csak halkan, mert lehet valaki kihallgatja a beszélgetésünket és rájönnek, hogy beosontunk jegy nélkül.

- Jól van, Döme!

Kis szünet után

- Én elfáradtam.

- Menj aludni, kicsi Viktor! Szép álmokat, betakarlak. És gondolkodj a látszat-valóságon.

- Huh, ne már. Most nem megy. Tényleg álmos vagyok. Inkább holnap, jó?

- Jól van. De biztos, hogy alszol? Vagy ez csak a látszat? 

(fotó innen: http://www.towaawah.com/01.04.08/snails03.jpg)