Az, aki minap alkonytájt pillantotta meg az Aradi Kamaraszínház mezején körvonalaid, és akit megsebzett hosszan nyúló küzdelmed, jó egészséget kíván Néked, rendkívül harcias Don Quijote de la Kézdi. Kívánja Néked különösképpen, mivelhogy enmaga nélkülözni kénytelen ezt az egészséget. Ha gondolatod megvet engem, ha hangod nem hajlik felém, és továbbra is közönyöddel sújtasz, nem tudom elviselni majd e nagy szerencsétlenséget, bármennyire is hozzászoktam a szenvedéshez, mert e szerencsétlenség ereje nagyobb az én erőmnél. Tudomásom van róla, hogy alig két évada áltál fel először a küzdelmek mezejére, alig pár éve forgatod kardod és kaszaboláshoz még nem szokott szíved. Tudom, hisz nálam sokkalta nagyobb és bölcsességben gazdag emberek is mondták, hogy lassú víz partot mos, de néha, hogy a párbaj lekösse figyelmem és naív szemem fogva tarthassa a vívás művészete, szükségét kívánja több hirtelen rohamnak, több pontossággal kimért kardsuhintásnak és kevesebb támadásra felkészítő szónoklatnak. Bár előadásod sok türelmet kért tőlem, szeretném megköszönni néked üdítő dalaid, a kikacsintó, arcomat mosolyra bíró humorod, a játékodban fellelhető kreativitást, szórakoztató ruhatárad és nem utolsó sorban katonáid bátorságát. Kérve kérlek, ne zárd el magad tőlem, ne bújtasd arcod nagy mondatok mögé, akarom, sőt áhítom látni igazi tekinteted, hallani felcsengő hangod, érezni a hullámokat, melyek téged is mozgatnak. Kérlek, ne vedd el ezt tőlem. Ha részvétet érzel irántam, és segítesz, akkor örökre Tiéd vagyok, ha nem, többé nem látsz párbajaid lelátóján. És ezzel beteljesül kegyetlenséged, nem úgy az én óhajom.
Izgalmas kalandokat kíván,
a Búsképű Néző
játék.
VálaszTörlés