Biró Réka és Lőrincz Ágnes: Beszélgetéstöredék

Történik valahol, egy Godot-ra várva előadás után
Juci a 7. sorból: Ez olyan volt, mintha a focipályán balettelőadás lenne s fentről ordibálnák, hogy: Steaua!
Színházcsaj234: S közben köpködnék a szotyit. Szerinted tudunk nem gonolni arra, hogy milyen pofátlanok voltak ott fent?
Juci a 7. sorból: Tudunk, csak nem akarunk.
Színházcsaj234: Milyen bunkó egy közönség. (közös bólogatás) De, te! Én nagyon szeretem Beckett-et, s az abszurd drámát, olyan mintha semmiről se szólna, semmi célja nem lenne, s mégis. Az az érzésem, hogy könnyebben teremt színházat.
Juci a 7. sorból: De hogy? Akkor könnyebb abszurddal színházat csinálni, mint más műfajjal?
Színházcsaj234: Nem feltétlenül könnyebb, de sokkal játékosabb, mint egy Csehov dráma.
Juci a 7. sorból: Hát igen, de a színészeknek talán sokkal nehezebb felépíteni egy olyan karaktert, aki úgy reagál, ahogy nem szoktunk a való életben.
Színházcsaj234: Szerintem a színészek abszolút tisztában voltak drámával. Az első benyomásom az volt, mikor megláttam a teret, hogy el fognak veszni benne.
Juci a 7. sorból: Biztos voltam benne, hogy később fogják felemelni a kék függönyt.
Színházcsaj234: Nekem kellemes meglepetés volt, hogy nem így történt. Biztos számítottak arra, hogy a közönség elvárja, hogy felmelkedjen a függöny és nagy Bumm lesz, s ezért azt mondták, hogy inkább megcsináljuk az elején. Ez felkeltette a figyelmem, például a Teibelét sokkal nehebben fogadtam be, sokkal jobban kellett koncentrálnom.
Juci a 7. sorból: Tényleg?
Színházcsaj234: Há, igen.
Juci a 7. sorból: Lehet azért, mert nem hiszel a babonákban vagy hiedelmekben vagy mittomén.
Színházcsaj234: Lehet. Jó volt, mert amikor levettem a fülhallgatót és nem hallottam a fordítást, akkor is értettem, hogy mit játszanak. Mondjuk erre, hogy levegyem, a közönség késztetett.
Juci a 7. sorból: Egész végig röhögtek, hangosan beszéltek s még telefonáltak is! Nem gondoltam, hogy valaha is ki tudja hozni belőlem valaki, hogy felálljak és odamenjek rászólni. Szerencsére mire odaértem, már elküldte őket valaki .
Színházcsaj234: Látod, én is felálltam és kimentem az ajtót becsukni, mert zavart, hogy zavarhatja a színészt.
Juci a 7. sorból: Ja. Nem tudom, na, szerintem Beckettnek nem olyan darabjai vannak, ami katarzisban végződik, nem sírsz vagy nevetsz, hanem meghatározza utána a hangulatodat.
Színházcsaj234: Én nem is vártam ilyesmire, mondjuk lehet azért, mert ismertem a drámát. Nekem rendesen jólesett, hogy nem akar leterhelni, hogy most nem azt akarja, hogy „gyere babám, sírj egyet a vállamon”, s emiatt valahogy felszabadultam s megkönnyebbültem.
Juci a 7. sorból: Én nagyon szeretem azokat az előadásokat, amikor a katarzis sokkal később jön el.
Színházcsaj234: Te! Szerintem nagyon nehéz ezt a drámát színre vinni. Nekem nagyon az az érzésem, hogy sokkal egyszerűbb színre vinni egy (habozik)...
Juci a 7. sorból: Három nővért.
Színházcsaj234: Igen. De ugyanakkor ez a dráma több lehetőséget adhat egy rendezőnek tér szempontjából.
Juci a 7. sorból: Hát igen, mert nem korlátoz. Játszhatod egy sakktáblán, egy domboldalon, akárhol.
Színházcsaj234: Igen. Na, nekem abszolút eleget tettek az elvárásaimnak.
Juci a 7. sorból: Nem tudom, nekem van valami bajom az előadással. Mármint értem, vagyis próbálom érteni, valami mégis...
Színházcsaj234: Hiányzik?
Juci a 7. sorból: Igen, tehát az az érzésem, hogy Lucky túlságosan megformált volt a többiekhez képest, nekem az jött le, hogy sokkal jobban ott van, sokkal jobban csinálja a dolgát, mint a többiek. Ami viszont nem igaz, mert ha kiveszem őt a színpadról, akkor meg a többiek nagyon jók. Csakhogy ez a két játékstílus nem illett össze.
Színházcsaj234: Mármint a többiek s Lucky?
Juci a 7. sorból: Vagy a többieket kellett volna egy kicsit...
Színházcsaj234: Hozzáigazítani..
Juci a 7. sorból: Vagy őt visszább húzni.
Színházcsaj234: Én is éreztem ezt, hogy amikor megjelent a színen, akkor pákk, valami történt.
Juci a 7. sorból: Abszolút tudtam figyelni, mikor ott volt. De lehet ez erénye az előadásnak, csak nem biztos, hogy az érdeklődésemet úgy kell fenntartani, hogy én folyamatosan várom, hogy megjelenjen a színpadon, ahhoz hogy...
Színházcsaj234: Tovább tudj haladni?
Juci a 7. sorból: Igen.
Színházcsaj234: Jaja.
Juci a 7. sorból: Mert ebben az előadásban végülis nem ő volt a központi figura, vagy nem úgy éreztem, hogy azt akarják, hogy rajta legyen a hangsúly. Tehát nem rá építették ezt az előadást.
Színházcsaj234: Szerintem se.
Juci a 7. sorból: Inkább az előadás valahogy ráépült. Vagy ő épült rá az előadásra, nem tudom. Nagyon rendben volt, csak volt valami rés a két játékstílus között. S színház a színházban. Megint volt egy közhely. De megoldották, nah.
Színházcsaj234: Mire gondolsz?
Juci a 7. sorból: Hogy a függöny mögött a függöny.
Színházcsaj234: Nekem például, nem azt mondom, hogy bajom volt ezzel, de lehetett volna akármi, nem éreztem szükségét annak a kis, piros, megfestett függönynek, még akkor se, ha ellensúlyozták nagy kék függönnyel.
Juci a 7. sorból: Szerintem ez nem egy olyan előadás, amit megnézel és egyből tudsz róla írni.
Színházcsaj234: Hát annál tovább, hogy milyen érzést váltott ki bennünk, nem tudom, hogy hogyan lehetne kiindulni, mert ahhoz, hogy ilyen mély lélektani pszihológiát felépíts, kéne egy pár nap. Vagy tudja a franc. Mert ahhoz idő kell, hogy leírd, átgondold, s úgy fogalmazd meg, hogy más megértse, de ahhoz nem kell idő, hogy te megértsd az előadást. Azt...
Juci a 7. sorból, Színházcsaj234 (egyszerre): vagy érted, vagy nem.
Juci a 7. sorból: Nem tudom mit kezdjek ezzel a pöttyös színpaddal. Vártam, hogy jobban kihasználják a tér dőlésszögét, veszélyét.
Színházcsaj234: Volt egy optikai csalódás, mert először azt hittem, hogy mélyedések vannak benne, de aztán láttam, hogy sima felület, s akkor gondoltam: „jól van...”
(ebben a pillanatban hozták a pizzát, így a beszélgetés abbamaradt)